- Miért döntöttél úgy, hogy visszatérsz Diósgyőrbe?
- Senkinek nem kell bizonygatnom, hogy számomra ez a klub mit jelent. Itt lettem élvonalbeli edző, itt értem el pályafutásom első jelentős sikereit. Ezer szállal kötődöm a DVTK-hoz, ezért örültem, amikor megkeresett a klub és újra itthon dolgozhatok.

Benczés Miklós (Fotó: Szabó Krisztián)

- Milyen érzésekkel tértél vissza?
- Mintha sosem mentem volna el.

- Mekkora változást hoz ez most az életedben?
- Én eddig is Miskolcon laktam, így ebből a szempontból nincs nagy különbség. Amikor Felcsúton dolgoztam, akkor is minden héten többször hazajártam. Volt olyan időszak, hogy két héten át minden nap ingáztam, ez nem kis távolság és nagyon fárasztó. Olyan időszakot élek meg most, amikor nagyon fontos a család, a családfő szerepe, hiszen a fiam most fog érettségizni.

- Nem fog hiányozni a mindennapos edzői munka?
- Nem mondom, hogy nem fog. Fejben kellett most nekem is átállnom egy kicsit. Az öltözőnek van egy olyan speciális hangulata és az edzői munkának egy olyan légköre, ami magába szippantja az embert. Van egy új munkakör, egy új kihívás, ennek szeretnék most megfelelni. Teljes erőmmel erre akarok fókuszálni. Amennyiben igénybe veszik kollégáim, szívesen segítek az utánpótlás edzéseken is.

- Mi szerepel a munkaköri leírásodban? Mit szabad tudni?
- Ahogy korábban is nyilatkoztam. A szervezés, ellenőrzés, az értékelés és az adminisztráció tartozik majd hozzám, azaz magának az akadémiának a zökkenőmentes, profi működtetése, aminek rendkívül sok szakmai vetülete is van. Az lesz a legfőbb feladatom, hogy a fiatalok és az edző kollégák az edzés feltételeihez mindent megkapjanak. Sütő Szilárd az edzésekért, a szorosan vett szakmai munkáért lesz a felelős én pedig azért, hogy minden gördülékenyen működjön és a fejlődés töretlen legyen. Hozzám tartozik majd a kapcsolattartás a partnerklubokkal és a nemzetközi kapcsolatok is.

- Mit értünk kapcsolattartás alatt?
- Egerben és Salgótarjánban is változik majd az infrastruktúra és fejlődik a szakmai munka, ez most kiemelt jelentőséggel bír. Össze kell hangolnunk a munkát a diósgyőrivel. Heves és Nógrád az elmúlt időszakban némileg lefedetlen megyék voltak a magyar labdarúgás szempontjából. Kiváló stratégia, hogy ezt a nagy régiót a DVTK irányítása alá vonjuk. Sok tehetség került ki például Salgótarjánból az utóbbi években is, elég csak a Simon ikrekre (Simon András és Simon Ádám – a szerk.), vagy néhány évvel korábban Lipták Zolira gondolnunk. Akkor lehetünk igazán eredményesek, ha a három szakmai vezetés egy kézben van, és a klubkultúra, a klubfilozófia ugyanaz. Így lehet csak erős, az egész észak-magyarországi régióra kiterjedő bázisa a DVTK-nak. Ezen kívül a külföldi szakmai kapcsolatok is kiemelt jelentőséggel bírnak, be kell kerülnünk a nemzetközi vérkeringésbe: ebben is konkrét lépéseket szeretnénk tenni már a közeljövőben.

Benczés Miklós (Fotó: Szabó Krisztián)

- A távozásod óta nagyjából három és fél év telt el. Inkább a sikereidtől volt hangos a sajtó, mint az ellenkezőjétől. Sikerült ugyanaz a bravúr a Puskás Akadémiánál, mint ami a Diósgyőrrel is. NB I-es lett a csapat, majd bent is tartottad a gárdát az első osztályban. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál? Hogy értékeled ezeket az éveket?
- Sok mindenben változtam, de összességében mégsem. Aki ismer, az tudja, hogy a személyiségem nem sok változáson ment keresztül, de edzőként sokkal tapasztaltabb lettem, hiszen elég tartalmas volt ez az időszak. Úgy érzem Felcsúton sikeres éveink voltak. Miskolcon és Felcsúton is kiváló stáb segítette a munkámat. Felkerültünk a másodosztályból, majd sikerült bent maradnunk. Természetesen a feljutás után meg kellett erősíteni a csapatot, hiszen négy játékosunk komoly sérülés miatt kiesett, valamint Kleinheisler Laci, aki meghatározó játékos volt, elkerült a Videotonba. Az a folyamat, amit elindítottunk nagyon előremutató volt. Felcsúton elit akadémia működik, tehetséges játékosokkal és edzői gárdával. A három évem alatt az egyik legfontosabb velem szemben kitűzött cél az volt, hogy egyre több fiatal játsszon az akadémia nevének megfelelően. Előtte Diósgyőrben egy populárisabb klubnál inkább az eredményesség volt a főbb szempont, ez valahol természetes is. A kettőt összehasonlítva egy teljesen más közegbe csöppentem bele. A PAFC-nak nincs jelentős tradíciója, nincs tömegbázisa, ezért más elvárásoknak kell és lehet megfelelni. Úgy gondolom, hogy ez sikerült, hiszen több mint húsz fiatal mutatkozott be az irányításom alatt az élvonalban. Ez nagyon nagy szám két év alatt. De nem csak ezért jártunk jó úton, hanem azért is, mert igyekeztünk a stábommal kombinatív játékra épülő, támadó focit játszani. Erre akkor is törekedtünk, amikor mondjuk Diósgyőrben, vagy a Ferencváros otthonában játszottunk. Szerintem ez az előremutató játék filozófia a fiatalok számára. Volt a srácok között olyan, aki nem sok időt töltött el a pályán, de egy fiatal labdarúgó csak akkor lesz NB I-es játékos, ha az edző beállítja. Nekünk meg kellett adni nekik az esélyt, ebben voltak próbálgatások is, de megtehettük, hiszen stabil tagjai maradtunk az első osztálynak.

- Sütő Szilárd néhány hete azt nyilatkozta, hogy az utánpótlás eredményességét nem elsősorban az határozza meg, hogy hol állnak a csapataink a korosztályos bajnokságokban, hanem hogy hány játékost tud adni az első csapatnak. Ezzel egyetértesz?
- Összességében igen, igaza van Szilárdnak. Viszont, ezeket a játékosokat meg kell találni, észre kell venni. Ilyenkor nagyon fontos az edző szeme, illetve rendelkezésünkre állnak azok a korszerű mérési adatok, amivel ki tudjuk a jobbakat emelni és az első csapat felé tudjuk őket terelni.

- Milyen rálátásod volt a Puskás Akadémia utánpótlására? Mi az, amit leginkább hasznosíthatunk az ott alkalmazott módszerekből?
- Ha csak annyit mondok, hogy a mai napig játszanak a Puskás Akadémia különböző korosztályaiban miskolci, borsodi gyerekek, akkor láthatjuk, hogy mire kell a leginkább odafigyelnünk. Ők összeszedték az ország legjobb játékosait, így nyilván a csapataik is sokkal erősebbek. Nekünk az a feladatunk, hogy egy olyan szakmai háttér, egy olyan bázis épüljön, ami van annyira erős, hogy önmagában is megtartó erőt képvisel, hogy a legnagyobb helyi és környékbeli tehetségeknek ne kelljen más akadémiákon futballozniuk. Szükség van arra, hogy itt is érezze mind a játékos, mind a szülő azt, hogy olyan bázis adatott meg a gyermeke számára, ahol minden feltétel megvan ahhoz, hogy később a játékos az első osztályba kerüljön, majd egy esetleges külföldi karrierre is felkészült legyen. Ez lesz az egyik legfontosabb része a munkámnak, a tehetségek itt tartása. Az edzőközpont főépületének átadásával és az új pályák építésével új szakaszba ér a diósgyőri utánpótlás nevelés. Olyan lehetőség most ez, amire Miskolcon nem volt példa az utóbbi évtizedekben. Ki kell alakítanunk azt a stábot, aki az így kapott lehetőséggel élni tud, és nemzetközi szintű játékosokat tud felnevelni.

- Miki, Isten hozott újra! Köszönöm, hogy a rendelkezésünkre álltál. Fogunk még sokat beszélni.
- Én köszönöm, jó újra itthon!

Szólj hozzá a DVTK hivatalos facebook oldalán!